Gyerekként rengeteget szeltem az aszfaltot falun biciklivel. Az egész falut bejártuk és még a tóra is sokat kitekertünk, vagy éppen át a szomszéd faluba. A nyaralások mindig erről szóltak. Otthon azonban más volt az aszfalt és ott nem esett olyan jól tekerni.
Elmúlt a biciklizés iránti vágyam. Teljesen kikopott az életemből, mint közlekedési forma. Idén nyáron most sok minden más, mert közben sok minden változik. Leginkább én vagyok az, aki változik és minden más csupán állandó. Annyi variáció lehet, de egy biztos: Én változok!
Tavasz óta elindult egy folyamat, amely most, ebben az időszakban fejti ki sokkal intenzívebben a hatását. Érzem magamon. Sok éve dohányoztam, aztán végül letetettem. 10 év után újra futok és végre úgy, ahogy már annyiszor elképzeltem. Dörömböl a zene, dobbannak a lábaim, én pedig futok. Már nem félek attól, hogy az első sarkon esek össze, miközben levegő után kapkodva, utolsó levegő vétellel írom meg a végrendeletemet. Futok. Élvezem. Nem akarok megállni. Egyre kevesebbet állok meg.
Közben figyelem a várost. A várost, amelyet egy időre elhagytam és most újra visszatértem hozzá. Ahogyan telnek a napok úgy érzem más most itt. Annyira más. Annyira szebb, tisztább, ízesebb, lágyabb. Nem tudom mennyi jelzőt tudnék még erre használni, erre az érzésre, ami mindig elfog akárhányszor a városban járok.
képforrása: pexels.com
Ma nyakunkba szedtük a várost kerékpáron. Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy mégis autóval tenném meg a tervezett távot. Örömmel mondtam igent arra, hogy biciklivel intézzük el bokros teendőinket. Egyszerűen imádtam és élveztem. Szétáradt bennem a nyugalom és a boldogság. Tekertünk és én közben szemügyre vettem ezt az imádott várost. Azon gondolkodtam közben, hogy vajon a rövid idő alatt változott e, míg távol voltam. Nem. A város ugyanaz. Csupán csak most veszem észre igazán a szépségét. Ehhez pedig kellett a bennem megindult és folyamatban lévő változás. A növények zöldebbek, a régi épületek ékesebbek, a zsongás jobban pezseg. Élvezem. Egyszerűen most tanulom meg élvezni az életet, a várost.
Változnom kellett. Nekem erre szükségem volt. Nem fogtam fel, de most már tudom. Kezdek egyre összeszedettebb, nyugodtabb, meggondoltabb lenni. Öregszem. A húszas évek távolodnak, közeleg a megfontolt 30. Bár 4 év választ el, mégis érzem és tudom, hogy mire elérem ez alatt a 4 év alatt, még rengeteget fogok formálódni.
Most pedig élvezem a változásokat és a változások által megszépült állandókat. Ma először újra olvastam újságot. Csendben elkészítettem a cikória kávét, kisétáltam a teraszra és lágy zene mellett egyszerűen csak olvastam. Nem nyúltam a telefonom után, nem kalandoztam el fejben. Ott voltam a jelenben és élveztem.
Szeretem ezt. Egyre jobban szeretem. Ezt az állandó mégis változót.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: